Az utca végében, nem messze a Központtól volt egy
buszmegálló. Körülbelül húsz perc volt az út a Pandora szívében található parkig.
Azon átvágva lehetett a leggyorsabban eljutni az egyetemre. Cassy egy lila apró
virágokkal díszített szoknyát és egy fehér blúzt vett fel, mire Terry
figyelmeztette, hogy ez már nem Green Village, és sürgősen el kell menniük
vásárolni. Cassy szerint nem volt semmi probléma a szettjével, de minél később
kellett visszamennie a Központba, annál jobb volt.
Barátnője kifaggatta az új lakótársairól, és a szobáról
készült képeket látva sajnálkozott, hogy nem mehet el Cassyhez látogatóba.
- Oké, akkor majd te jössz hozzám, a kollégiumba.
Elképesztő, hogy micsoda élet van ott! Még hajnali kettőkor is a társalgóban
ültem egy csapat sráccal és arról folyt a vita, hogy a nagyképernyős tévén
milyen filmet nézzünk meg ma este. Alig tudtam elaludni, annyira zsongok. Érzem
Cassy, hogy olyan sok jó dolog fog történni velünk ebben a városban!
- Így legyen! Viszont ha ki akarunk tartani az egyetemen,
nem ártana időben beérni az órára, úgyhogy csipkedd magad!
A Pandora Egyetem kocka épület volt, aminek a közepén egy
nagy kertet alakítottak ki. A kert dísze a centrumban elhelyezkedő csillagvizsgáló
volt, amit a régi történetek szerint egy Sagittarius építetett már legalább
száz éve. Az egyetemet körben korinthoszi oszlopok díszítették és széles,
hosszú lépcső vezetett a bejárathoz. Az előcsarnok hatalmas belmagasságú volt
és Cassyék minden szava visszhangzott ott.
A nyár végén minden gólya kapott egy elektronikus üzenetet,
amiben megtalálták többek közt az órarendjüket is. Ezen szerepelt az
előadóterem száma is, de sajnos Cassyéknek ez nem sokat segített. Egyre
kevesebb diák lézengett a folyosókon, ami riasztó jele volt annak, hogy a
lányok egyre nagyobb eséllyel fognak elkésni.
Terry találomra választotta a folyosókat és fel-le robogott
a lépcsőkön, de Cassy úgy érezte így lassan már az épületből sem tudnának
kijutni, nem hogy egyetlen termet megtalálni a több százból. Terry épp azon
tanakodott, hogy balra vagy jobbra forduljanak, amikor valaki a hátuk a mögött
kilépett az egyik ajtó mögül.
Cassy már azelőtt hallotta a szívverését, hogy meglátta
volna. Kissé ütemesebben dobolt a mellkasában, mint ahogy az általában a
Kívülállóknál lenni szokott, úgyhogy arra gondolt, biztosan ő is siet valahová.
Az emberek illatából elég könnyen meg tudta állapítani az illető nemét még
látatlanban is, így nem lepődött meg, amikor megfordulva egy fiatal sráccal
találta szemben magát.
Szőke haját engedte hosszúra megnőni, így az már a vállára
lógott. Kék tekintete Cassyt egy pillanatra Theora emlékeztette, de ennek az
ismeretlennek valamivel sötétebb árnyalatú volt a szeme, mint a Sagittarius
fiúé.
Egyértelmű volt, hogy késésben van, mert óráját nézve,
lehajtott fejjel ment el Cassy mellett és ütközött bele egyenesen Terrybe, aki
tőle szokatlan módon, némán figyelte a srác minden apró mozdulatát.
- Bocsánat! – szabadkozott.
- Egy ilyen helyes srácnak semmiért sem kell bocsánatot
kérnie tőlem – mondta Terry búgó hangon.
Nagyon kevesen múlott, hogy Cassyből ne bukjon ki a nevetés.
Sokszor látta már barátnőjét „akcióban”, így jól tudta, hogy ezt a
hanghordozást igazán különleges alkalmakra tartogatta. Nem kellett a mágia
képességével rendelkeznie ahhoz, hogy megjósolja, mi lesz köztük a beszédtéma a
következő pár órában. Terry meg akarja majd szerezni a szőke jóképű srácot, aki
tökéletesen beleillett eddigi hódításainak sorába. Mindig is odavolt a
szőkékért. Terryhez nem csak a vörös hajkoronája miatt illett igazán a tűz
eleme, hanem temperamentuma miatt is. Nem kellett félteni őt egy percig sem.
Cassy tulajdonképpen már előre sajnálta a fiút, aki észrevétlenül sétált bele
egy hatalmas csapdába. Bár nem úgy tűnt, hogy ő ezt nagyon bánta volna.
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora szerencsém lesz már a
suli első napján – vágta rá Mr. Szőke, bevetve a jól begyakorolt vigyort, ami
természetesen telibe talált Terrynél. – Jason vagyok.
- Terry – nyújtott kezet a lány.
- Cassy – mondta ő is a miheztartás végett, majd elszámolt
magában tízig. Ennyi időt engedélyezett barátnőjének a szemezésre, majd úgy
döntött, vállalja a kockázatot és belerondít a pillanatba. Köhögött
egyet-kettőt, hátha ennyi is elég lesz, de tévedett.
- Bocs, hogy közbe szólok, de eléggé sietünk – mondta, nem
törődve Terry bosszús pillantásával.
- Igen-igen nekem is mennem kell – felelte a srác, de
tekintetét le sem vette Terryről. Cassy már inkább ijesztőnek gondolta a
túlzott érdeklődést, de be kellett látnia, hogy paranoiásabb az átlagnál.
- Talán tudnál nekünk segíteni – vetette fel Terry.
- Bármiben!
- Ezt a termet keressük. – A kezében tartott telefon
képernyőjén az órarend volt. – Elsőévesek vagyunk és az épület kész labirintus.
- Á, csillagászat alapjai? Nem jártok már messze. Menjetek
el ott balra és szemben, a folyosó legvégén megtaláljátok a termet.
- Örök hálám üldözni fog – kacsintott Terry.
- Nem fogok messze menekülni előle.
- Aha, oké. Hát, köszi – szólt Cassy, majd belekarolt
barátnőjébe és a mutatott irányba húzta.
- Sok sikert Mr. Rayfusszal! – kiabált még utánuk Jason.
Egészen addig követte őket tekintetével, amíg be nem kanyarodtak a folyosón.
- Te is láttad, amit én? – Terry levakarhatatlan vigyorral
az arcán megpördült párszor a folyosón. Léptei olyan légiesek voltak, hogy
Cassy egy pillanatra azt hitte, barátnője nem is sétál, hanem repül.
Sokszor látta már Terrytől ezt a reakciót, így nem voltak
olyan illúziói, hogy a lány első látásra beleszeretett élete párjába. Az
érzései még Cassynél is könnyebben eluralkodtak rajta, akár jók voltak, akár
rosszak. Barátnője számtalanszor volt már visszavonhatatlanul szerelmes és
legalább ugyanennyi alkalommal tört össze a szíve örökre. Cassy teljesen a
másik végletet képviselte. Soha nem érezte még, hogy szerelmes lett volna és
Ryan Goslingon kívül nem is rajongott egy pasiért sem. Azt pedig határozottan
számításba se akarta venni, amikor egyik gimnáziumi osztálytársa házibuliján a
szekrénybe bújva megcsókolta Liam Wilkint.
A Sagittariusok közé tartozott, ám világából kevés másik
személyt ismerhetett. A farmon elég elszigetelten éltek, és bár ennek
biztonsági szempontból megvoltak az előnyei, a lány azért sajnálta, hogy nem voltak Csillagifjú barátai. Az emberek között sokkal jobban érezte magát, de
egyetlen szemvillanásnyi időre sem felejtette el, hogy mennyire más, mint ők.
Annak ellenére, hogy sejtette, barátnője ismét szárnyra
kapott érzései gyors zuhanást eredményeznek majd, engedte, hogy Terry boldogan
és súlytalanul lebegjen egy ideig. Miközben barátnője áradozott, Cassy
megtalálta a termet. Halk duruzsolást hallott bentről, amit határozottan rossz
jelnek vett. Ha nincs hangzavar, zsivaj, akkor valószínűleg az óra elkezdődött.
- Elkéstünk – állapította meg hangosan. Ezzel már Terry
figyelmét is sikerült felkeltenie.
- Tényleg? – kérdezte, majd ő is fülelni kezdett. – Basszus.
Nem hallok semmit. Tutira elkezdték már.
- Oké, semmi gond. Ez nem a gimi – nyugtatta magukat Cassy.
– Nem fognak leszidni, vagy kihívni felelni, csak mert elkéstünk.
- Igen, igazad van. Ne legyünk már betojik! – Mielőtt Cassy bármit
is reagálhatott volna rá, Terry megtalált önbizalmával karöltve lendületesen
benyitott az előadóterembe.
Cassy vett egy mély levegőt, majd követte barátnőjét. A
teremben két oldalt széles lépcsősor vezetett lefelé a professzor asztalához és
a táblához. Az emelkedő padsorokban ülő diákok kíváncsi és hű-ezt-megszívtátok
tekintettel fordultak a késők felé. Hasonló érdeklődést mutatott irántuk az ősz
hajú, magas, szétálló fülű és lapátkezű Mr. Rayfus is, aki magyarázás közben
hagyhatott félbe egy kézmozdulatot, mert a táblára kivetített anyagon mutatott
valamire, de közben Cassyéket figyelte némán.
Terry lendülete is megtört egy pillanatra, de próbált úgy
viselkedni, mint akinek nem tűnt fel, hogy ők vannak a figyelem középpontjában.
Tekintetével szabad helyet keresett, de Cassy már rég megállapította a szomorú
tényt, miszerint az első sorba kell helyet foglalniuk.
- Segíthetek hölgyeim? – tette fel a kérdést mély, szinte
már dörmögő hangján a professzor.
- Nem, köszönjük, találunk helyet – felelte Terry. Cassyt
lenyűgözte, hogy mennyire fesztelen tud lenni.
- Nem kell tovább keresgélniük. – Mr. Rayfus rámutatott az
első sorban látható két üres székre.
- Köszönjük! – mondta Cassy, majd lesütött tekintettel
elindult lefelé.
- Mivel ez a legelső óra még elnéző vagyok, de félre értés
ne essék, ha még egyszer valaki késik az órámról, nem leszek vele ilyen előzékeny.
Miután leültek az első sor szélén, Cassy előhalászta
válltáskájából jegyzetfüzetét és a Terrytől kapott kabala tollat. Rózsaszín
volt természetesen. Legelső nap a gimnáziumban Cassy azért ült le Terry mellé,
mert egyszerűen az ő kisugárzását érezte a legpozitívabbnak. Aztán amikor
látta, hogy a lány mormol valamit, miközben a tenyerébe firkál három egymásba
fonódó kört, gyorsan arrébb is ült, mert azt hitte, szüleinek igaza volt az
őrült emberekről, és biztosan Terry is valamilyen sátánista szekta tagja. Azóta
persze kiderült, hogy a lánynak ez amolyan szerencsehozó rituáléja. Olyan, mint
másnak valamilyen kabalafigura vagy ékszer, amit mindig visel, ha nagy nap elé
néz. Aznap a gimnáziumban szerencsére Terry nem hagyta menekülni Cassyt, mellé
ült, majd a kezébe nyomta a rózsaszín tollat.
- Mindenkinek szüksége van a saját babonáira – mondta. Cassy
azóta nem ír mással.
- Nos, mielőtt kedvesen félbeszakítottak volna – folytatta előadását
Mr. Rayfus, és nem sok jót ígérően nézett a lányokra -, épp be szerettem volna
mutatni Önöknek a tanársegédemet, Mr. Nathaniel Brentet.
A kínos belépő után Cassynek fel sem tűnt, hogy a tőle
távolabb eső sarokba valaki támasztja a falat. Amikor azonban részegezte
tekintetét, úgy érezte, többet le sem veszi róla.
Nathaniel körülbelül vele egykorú lehetett, bár egy
Kívülálló szemével borostás arca miatt biztos idősebbnek tűnt. Határozott
vonásai voltak, kissé markáns álla és csokoládé szemei. Éjfekete haja
valószínűleg hosszabb lehetett a megszokottnál, mert kezével párszor próbálta
hátrasimítani. Cassy jól hallotta, hogy a teremben több lány is felsóhajtott és
abszolút egyet tudott érteni velük.
- A fogadóórámon kívül elsősorban hozzá forduljanak a kérdéseikkel,
és csak akkor jöjjenek hozzám, ha az a lehetetlen szituáció fordulna elő,
amikor Mr. Brent nem tud kielégítő választ adni.
- Ó, nekem aztán adhatna kielégítő választ – mormolta
mellettem Terry. Cassynek muszáj volt elmosolyodnia barátnője piszkos
fantáziáján. – Kár, hogy nem szőke.
Cassy egy cseppet sem bánta ezt, ahogy azt sem, hogy széles
vállai és erős karjai voltak. Nyugodt szívveréséből ítélve egyáltalán nem
zavarta, hogy a teremben minden szempár rá szegeződik. Ha igazán koncentrált
volna, akkor Nathaniel minden egyes hajszálát külön-külön megnézhette volna.
Soha nem örült még ennyire Sagittarius képességeinek.
Mr. Rayfus vagy túl figyelmetlen, vagy túl figyelmes volt,
amikor a tisztán kivehető sóhajokat tudomásul sem véve folytatta az előadást.
Nathaniel visszament a sarokba és leült egy székre.
Ekkor találkozott a tekintetük. Cassy érezte, ahogy szíve
egy nagyot dobban, majd olyan tempóban kezd dübörögni a mellkasában, mintha ki
akarna onnan törni. Valami Nathanielnél is megváltozott. Olyan áthatóan nézte
Cassyt, mint aki belelát a lelke legmélyére is. Az ő szíve is gyorsabb iramot
vett fel, de a lány alig tudott erre figyelni. Még ahhoz is komoly erőfeszítés
kellett, hogy emlékezzen, hogyan vegyen levegőt.
Nathaniel kemény tekintete nem azt a romantikus üzenetet
hordozta magában, hogy mindent tudni akarok rólad, meg akarlak ismerni.
Nézésével mintha kijelentette volna, hogy ő bizony már mindennel tisztában van.
Cassyt kirázta a hideg.
Túl sok titkot rejtegetett, amikről egy Kívülálló sem
szerezhetett tudomást. Azt a luxust, hogy valaki kiismerje nem engedhette meg
magának. Nathaniel tekintete pont ettől volt olyan ijesztő a lány számára,
valahogy mégsem tudott elszakadni tőle. Mintha összekötötte volna őket valami
láthatatlan cérnaszál, ami vékony volt ugyan, de elszakíthatatlan.
Végül Nathaniel fordult el először, de Cassynek feltűnt,
hogy az óra végéig csak az ablakon bámult kifelé. Még így is annyira lekötötte
a figyelmét, hogy ha Terry nem szól rá, akkor észre sem veszi, hogy vége az
órának. Kábultan pakolta össze a füzetet és a tollat, amiket még csak nem is
használt.
- Föld hívja Cassyt!
- Mi?
- Ó, kisanyám, te aztán nagy bajban vagy, mi? – nevetett,
miközben a tömeggel együtt araszoltak felfelé a teremben. Nathaniel a tanárok
által használt hátsó ajtón szinte kimenekült a teremből, miután Mr. Rayfus
befejezte az órát.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz – hazudott Cassy, bár ő
maga is tudta, hogy barátnőjét ennyivel nem veri át.
- Mr. Nathaniel Tanársegéd Brentről természetesen. Nem
csodálom, hogy elakadt a szavad, lehetetlenül jól néz ki. Hozzáhasonlóval soha
nem találkoztunk volna Green Villageben.
- Hát az biztos – mondta Cassy, bár valójában azt gondolta,
hogy egyszerűen nincs még hozzá hasonló sem. Volt valami ijesztő, de mégis
lenyűgöző benne, amitől Cassy képtelen volt másra gondolni.
- Nocsak, nocsak – mondta Terry, mikor kiértek végre a
teremből. Cassy követte barátnője pillantását. Jason állt a folyosó másik
oldalán és a tömeget fürkészte.
- Nem hiszem el, hogy két mondattal az ujjad köré csavartad
– mondta bosszúsan Cassy, de Terry csak mosolyogva legyintett.
- Hello lányok! – köszönt oda nekik Jason, mikor végre
észrevette őket.
- Szia Jason – válaszolták kórusban.
- Reméltem, hogy még itt talállak titeket.
- Máris hiányoztam? – incselkedett Terry, amitől Cassy
határozottan kezdte felesleges harmadiknak érezni magát.
- Percről percre egyre jobban – ment bele a játékba Jason
is. Úgy tűnt, valóban megtalálta zsák a foltját. – Ezért is gondoltam rá, hogy
meghívlak a ma esti tanévnyitó bulira. Kint leszünk a parkban a kilátónál,
ahogy minden évben. Fergeteges szokott lenni!
- Jól hangzik! – Ha a fergeteges és
a buli szó elhangzott, az olyan volt Terrynek, mintha bekapcsoltak volna rajta egy
gombot, ami kimeríthetetlen energiával látja el. – Mindenképpen ott leszünk,
ugye Cassy?
Amellett, hogy amúgy sem Cassy szokott lenni a buli
királynő, azt sem szabadott elfelejtenie, hogy jelenleg milyen szabályok között
él.
- Nem biztos, hogy el tudok menni.
- Jesszusom, Cassy ne csináld már! Az év első bulija! A mi
legelső egyetemi bulink! Ezt soha nem tudjuk már bepótolni. Ha ezt kihagyod,
örökre bánni fogod!
- Megbeszéljük, jó? – Nem feltétlenül Jason előtt szerette
volna megtárgyalni a dolgot.
- Én ott leszek Jason – szögezte le Terry.
Miután megbeszélték, hogy mikor és hol találkoznak, Jason
elbúcsúzott, a két lány pedig elindult abba az irányba, amerre a kijáratot
sejtették. Persze Cassy nem is remélte, hogy ennyivel megúszta, és nem kellett
csalódnia.
- Drága barátnőm, ugye nem gondolod komolyan, hogy nem jössz
el velem?
- Tudod, hogy szigorúak a szabályok Patricknél. Nagyon kicsi
az esélye, hogy már az első este elenged bulizni.
- Ha valaki jól ki tudja használni a bolhányi esélyeket, az
te vagy.
✩
Mit gondoltok Terry új játszópajtásáról Jasonről? Hosszú távú kapcsolatuk lesz, vagy hamar ki fog hunyni a láng? Vajon Cassynek tényleg van félnivalója a titokzatos Nathanieltől? Na és mi lesz a bulival? Cassy vajon el tudja majd érni, hogy elengedjék?
Kíváncsian várom a véleményeteket, spekulációitokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése